Három esztendeje vásárolta Tallós Rita a lakást, amelyben azonnal meglátta a lehetőséget. Nagyon tetszett neki a budai otthon, de máris tudta, hogy itt hamarosan semmi nem lesz az, ami. Mert mindenkinek kell egy kuckó - és lesz is, a fiának, Jakabnak (14) ugyanúgy, mint a lányának, Paulának (16). A fehér havanese kutyus, Bukfenc minden szobába bejáratos, de a neve ellenére nagyon fegyelmezett, csak ott és úgy fordul elő, ahogy ebben a családban illik. Tudomásul vette - ahogy a família többi tagja is - a bútorok tologatását, azt, hogy hol ide, hol oda került a háló, a fürdőszoba, a franciaágy, a polc, a kanapé, mert Tallós művésznő - aki otthon persze nem művésznő, hanem anya, családfő, háziasszony - így gondolja jobbnak. És szép lassan a lakás a kerttel, a méretes terasszal szinte önálló családi házzá alakult a nyolclakásos budai társasházban.

- Imádok itt lakni, a gyerekek is szeretik az otthonunkat - állítja Rita, a Jóban-rosszban keménykezű, számítóan hideg üzletasszonya. A szerepnek a színésznő immár két és fél éve örül, de annak is, hogy nem keverik az általa megformált figurával. - Érdekes módon az utcán mindig kedvesen köszönnek az emberek, mosolyognak rám, eszükbe nem jut, hogy olyan lennék, mint Helen. És nem is vagyok olyan, persze. Jó dolog, hogy megtalált ez a sorozat, az otthonunkban sok minden ennek köszönheti a létezését. Nem vagyok kész, nem vagyunk készen, valamit mindig kitalálok, és valahol folyton találok valamit. Ötletet a konyhabútorhoz, asztalost, aki elkészíti, króm fürdőszobai törülközőtartót, egy-egy régi tárgyat. De úgy gondolom, bár járom a régiségüzleteket, hogy nem lehet múzeummá tenni egy lakást. Nálam úgy keveredik a régi és az új, hogy jól érezzük magunkat benne. Volt honnan vennem a stílust, az ízlést. Nevelőapám, Balogh János húsz esztendeig volt a Lakáskultúra című lap főszerkesztője.

Blikk.hu, Tóth Ildikó, 2007. máj. 14.